"Fejezd be..."


​A "Fejezd be!" és a "Csak felidegesítesz!"-re nem várt szeretetteljes válasz

Amikor a gyerek próbálja megoldani a helyzetet, - ha a szülő hagyja. Ne törjetek bele a szülőségbe! 

Folytassátok a szülőséget!



Iskolakezdés első napján, szeptember 1.- jén, egy enyhén napos délutánon történt. Egy kislány sírva jött ki a szupermarketből, - a bevásárlókocsi, és az anyukája mellett sétálva, -amire mi, buszra várok a buszmegállóban figyelmesek lettünk. Valahogy mindig odafigyelaz ember, legalábbis én, amikor egy gyermek sír. (...) Ilyenkor mindig nagy érdeklődéssel figyelem Coachként, hogy hogyan zajlik egy stresszelteli, feszült helyzet asszertív módon történő megoldása.

Kíváncsivá tesz, hogy lehet ezeket a helyzeteket jól, minden sérülés mentesen megoldani. Ilyenkor remélem, és várom, hogy tanulhatok valamit. - Bizonyos szülők ezt, vagyis az áruházból sírva kilépő kilány reakcióját "hisztinek" nevezik. 

A rád figyelek, megkérdezlek, meghallgatlak, és próballak megérteni - hozzáállás helyett. Ahelyett, hogy most magamra figyelnék, most rád figyelek, mert úgy látom szükséged van rá. Rám.



A "Fejezd be!" nem egy jó megoldási stratégia


Ahogy egy kicsit arrébb léptek párat a kocsival a boltot maguk mögött hagyó, jelenleg férfi nélküli család, elhangzott egy válasz a kislány "hisztijére": "Fejezd be!" - ...Hmm, nem erre számítottam.
S mielőtt gondolatban sárral dobálóznánk, vagy hibáztatnánk bárkit is, bármiért is, fontos leszögezni, hogy nem hibást keresünk, nem hibáztatunk, hanem a megoldást, a lehetséges megoldásokat, elgondolásokat az ilyen élethelyzetekre, hogy legközelebb jobban csináljuk, jobbá váljunk!
Egy síró kislányt ebben az érzelmi állapotban nehéz leállítani egy "Fejezd be!" kijelentéssel! Itt kevésbé az efajta szavakkal való fékezés segít a helyzet könnyítésén.


Talán néhány szülőben fel sem merülnek azok a kérdések, amelyek bennünk ilyenkor felmerülnek:

Vajon mi játszódik le a gyerekben?
Vajon miért sír?
Vajon mit akar üzenni vele?
Vajon mit nem tud elmondani?
Vajon hogyan tudom őt segíteni, hogy elmondja?
Vajon hogyan éreztethetném még vele, hogy itt vagyok, elmondhatja?!


Amég ezeken a kérdéseken most, vagy a későbbiekben elmélkedünk, amennyiben szeretnénk, - hogy együttérzőbbek, megértőbbek lehessünk a gyermekünkkel, a történet igazi csúcspontja és csodája csak most következik!

A kislány nem-megértettsége, és az ő érzései, és érzelmi állapotának figyelmenkívül hagyása automatikus választ erdményezett a kislányban a szituációra. A "Fejezd be!" kifejezés elhangzása után, amely nem volt elég számára, mintha dobbantott volna egyet 4-5 éves lábával, majd szorosan megölelte édesanyját. - Micsoda tett! Micsoda válasz! Micsoda a helyzetre adott cselekedet!

Mintha csak azt mondta volna az ölelésével: "Szükségem van rád!".

Gondolták volna? Ha nem értenek meg, ha nem figyelnek rád, ha nem szeretnek, mikor szomorú, vagy "hisztis" vagy, ha nem vigasztalnak meg, és ha nem ölelnek meg, akkor én szeretek, és figyelek, és értek, és vigasztalok, és én ölelek. -
Azt adom, amit én nem kapok. Azt adom, amire szükségem van. Tőled.
Pár lépéssel odébbmenve, az anyuka lehajolt, viszonzásul megölelte hosszan a kislányát,amiben minden, az előbb felsoroltak benne volt, majd az autóhoz igyekeztek, s a bevásárlóvaskocsit visszatolták.

...Bárcsak itt vége lehetne a történetnek, és ez a kép maradna meg tanulságként és érintetlenül a fejünkben! - De a történet egy kis folytatással zárul.


"Csak felidegesítesz!"


Az előbb elhangzott szeretet-pillanat megélése utána, és a bevásárlókocsi csatlakozása után a többiekhez, elhangzott ez a még nem kellemes: "Csak felidegesítesz! kijelentés.

Felidegesítesz. Talán miket is felidegesít ez a mondat, önmagában ez a szavacska, de nem kell, hogy szükségképpen így legyen! :)

A "Csak felidegesítesz!" mondattal önmagában nincs semmi baj, hiszen az anya közölte kislányával, hogy mit okott benne a viselkedése, és én-kommunikációját használva ezt kislánya megértésére adta. - Az ilyen nehezebb pillanatokban egy kicsit mindig kontrolt veszíthet az ember, és gyakran veszít is, míg meg nem tanulja kezelni az érzéseit, hogy kezelje, uralja a helyzetét, átalakítani a szemléletét, hogy jobbá tegye az életét. - Legyünk olyanok, mint a kislány, s öleljük magunkhoz a fájdalmat, a kellemetlen szituációkat, hogy azok feloldódjanak a szeretetben!

Az is biztos továbbá, hogy nem a szüleinket, vagy a gyermekeinket kell "kidobnunk", lecserélnünk, hanem a szemléletünket, a belső szemüvegünket! - Azt, ahogy látunk másokat, főleg a szeretteinket! Tekintsünk a kislányra, emlékezzünk az ölelésére, és arra, hogy mekkorát adhatunk még akkor is, amikor mi nem kapunk, s vonjuk le a következtetéseket mi magunk, magunk számára, hogy jobb minőségben lévő szülők lehessünk gyermekeinknek, - és gyermekek jó szüleinknek!


Közzétette:


Kozma Zoltán / Többszörösen Akkreditált, Wellbeing Life Coach, Mediátor, Derűterapeuta

#coach #coaching #lifecoach #lifecoaching #mediátor #mediáció #problémamegoldás #konfliktuskezelés #megoldás #megoldások #párkapcsolat #család #problémák #kihívások #válságok


Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani.

OK!